Egészség

Az egészségügy szerepe: kapu a fénykeresés útjára.

A társadalmi elvárás ismét az egészségben maradás feltételrendszerét keresi. Az orvosi értelemben vett prevenció (megelőzés) eszköztára alkalmatlan a betegségek valós megelőzésére. Mert mi is a betegség, és miért fontos annak keletkezésének újra definiálása? Az individualizmus reneszánszával az egészség fogalmának egyéni megközelítése került előtérbe. Azaz nincs másra igény. Honnan is ered ez a patthelyzet? A fogyasztói társadalom ideájának hajnalán a futószalag rendszerű termelő erő jól behatárolt idő érdek mentén jelentett anyagi kockázatot a tőkének, aki kénytelen volt a szakszervezetekkel szövetkezve a „modern” nyugati orvoslás erényei közül kiemelni néhány hatékonynak bizonyuló vívmányt. Ezzel megalapozva a kémiai gyógyszergyártás alapjait. Számos evidencia közül kiválogatta azokat, melyek tudományosan eladható csomagolásba helyezték a tömegek uniformizált kezelésének protokolljait, amiket később a jogi gyakorlatban törvényerőre is képes volt emelni. Az antitézisek képviselőit ellehetetlenítette, eredményeiket eretnekséggel bélyegezte meg. Az iparrá duzzadt egészség ügy támogatottságát a vele összefonódó iparágakkal együtt élvezi a biztosítottak tömegeinek megtakarításából finanszírozva a tőkés érdekeknek megfelelően. A tőkének csak annyi volt a feladata, hogy a médiákon keresztül fenntartsa annak látszatát, hogy ezen felhő felett sem süt a nap. Ezen fáradozásában addig volt érdekelt, amíg a hetvenes évek közepére mohósága révén fel nem élte a humán termelő erőbe fektetett megtérülési értékének végső határát. Azaz a robotika által kiszorított termelő erő már nem volt képes fedezni önnön túltermelését, mint felvásárló közeg. Ekkor kezdődtek a szociális gondok. A tőke kivonult a fenti érdekviszony mögül és helyét a spekulatív tőke vette át. A pénzvilág legalizálásának alapfeltétele, hogy hitelezzen. A robotnak nem lehet hitelezni. Talán azért, mert a robot nem venné be ezt a világméretű átverést, de valljuk be, hogy ez tartja fenn a kényelmi igényeinket kiszolgáló rendszert. Tehát, mára nem termelő-, hanem hiteltörlesztő-erővé váltunk. Fontosak vagyunk a fiskális fenntartóinknak, akik a látszat érdekében fiktív milliárdokat fektetnek az egészségügybe és annak minden szegmensébe. Egészség tudatosságunk a fenti rendszertől való függőség viszonyára zsugorodott. Az egyre eladhatóbb és szignifikancia szinteket épp meghaladó vélt sikerek kettős vak és multi centrikus legalizálását követően olyan hatóanyagok kerültek piacra, melyek mellékhatásaik révén a népesség szabályozás globális eszköztárát gazdagították. Bizonyos betegségek a globális táplálás, illetve titkolt technológiák révén programozhatókká váltak. Szerencsére a kapzsiság finanszírozta az individuális terápiák és a szuper szelektív kutatási irányokat, melyek révén a nanotechnológia emelte a köztudat szintjére azt a jövőképet, miszerint a sorozat gyártott gyógyszerek világa leáldozóban van. Ugyanakkor a gyógyszerekkel és azok mellékhatásaival a táplálékkiegészítők először elit, majd a közép rétegeket is kiszolgáló világa jellegéből adódóan a természetes gyógymódok felé fordította a tömegek figyelmét. Az MLM struktúrákban megtollasodott befektetők egyre nagyobb potenciállal és média orgánummal térítették az ébredőket, természetesen piacszerzési szándékkal. A meccs mindenkori állását hűen tükrözi a patikák polcain található portékák aránya, mely eltolódott a hidegen sajtolt vitaminok és gyógynövénykészítmények felé. A nyugati orvoslás megszületésekor elhallgatott kutatási eredmények mára tárgyiasult formában napról napra több bizonyosságot szolgáltatnak eredményességével és non-invazív voltával. A távol keleti gyógymódok megjelenése csupán stabilizálta a kialakult helyzetet. Az előbbi folyamatokat a kereslet-kínálat klasszikus viszonyulása alakítja és fenntartója az a hiteltörlesztő-erő, ami a bankokat tartja el. Ez patthelyzetet teremt, hisz a fiskális tőke kénytelen ebbe az új folyamatba is befektetni, ha nem kíván csontvázat etetni. A népesség szabályozás eszközeként a végső lelepleződéséig monopol helyzetéből adódóan az életképesség határán lebegteti haldokló mamutját, amit az állam nyakába varr és jelentős költségvetési teherként jelenik meg. További hitelek felvételére kényszeríti az aktuális kormányt, aki a természetes folyamatokra kívánja bízni az egészségügy sorsát annak reményében, hogy az majd magától megoldódik és alkotmányi szinten asszisztál lassú halálához. Mi orvosok, akik hitünk és legjobb tudásunk szerint igyekszünk a romló körülmények ellenére helyt állni, ideje szembe nézni a tényekkel. A komplementer medicina kaotikus, nincsenek standardjai, erényei ellenére nem biztonságos és akadémikus szintű vezérlést igényelne, ha észre vennénk, hogy ránk van szüksége. Egy, a jelenlegi struktúrára alapozott, de szélesen értelmezett módon integrált medicina van születőben. Ennek a követe az ÉletMag Gyógyszövetség is. Orvosok összefogása nélkül nem mehet végbe egy ésszerű paradigmaváltás. Egy biztos, hogy a tőke is keresi a kapaszkodókat.

Kezdjük ott, hogy mi is a betegség? Az előzőekben részletezett egész-ség egyensúlyi állapotának tünetekkel kísért felborulása. Tehát a tünetek bármelyikének a legkorábbi felismerése már az egyensúly kibillenésének következményét jelzi. A test-lélek-szellem kohéziójának erőtere a szeretet, ami egy olyan finom-energetikai mintázat, mely univerzális az élővilágban és a jól működő közösségekben. A szervezetünk is túl az idegi és hormonális vezérlésen a sejtek szintjén rendelkezik egy önfenntartó mechanizmussal. Ennek a sejtek közötti kommunikációnak a tulajdonságait a sejtek érzékelési képességei szabják meg. Gondolataink, mint elektro-kémiai reakciók sokasága által generált finom-energetikai mintázatok, mint értelmezhető információk hatnak testünk sejtjeire és környezetünkre.

Az „egész-ség” bármely eleméhez fűződő szeretet erőterében keletkezett zavar, mely az egyensúly felborulása révén konfliktusként jelentkezik az egyén szintjén és agyunk e jelenséget egyedi gondolat (finom-energetikai mintázat) útján közvetíti a szervezetünk felé. Ezen interakció színes repertoárja a mindenki számára ismerős diagnózisok. Feladatunknak érezzük a félelemmel vegyült betegségtudat felszámolását és inkább annak értelmezésére kínálunk lehetőségeket. Természetesen a tünetek enyhítésével teret nyitunk a betegség valódi eredetének feltárására. Oki terápiára törekszünk a párhuzamosan alkalmazott állapotjavító eljárások mellett. Nem mi gyógyítunk, hanem az egyén öngyógyító mechanizmusait támogatjuk az állapotfelmérésekkor meghatározott optimális beavatkozások sorával. A betegség számunkra egy kapu, ami nálunk új értelmet kapva átvezeti a pácienst a „fénykeresők” táborába. Életvitel szerűen csatlakozva bővülő közösségünkhöz, mely révén megvalósul a megelőzés test-lélek-szellem szintjén egyaránt.